Versek...gondolatok...mindenről

....csak ezek a hajnalok maradtak........
Amikor egyedül de mégsem magamban,
se nem aludva, se nem ébren,
kicsit szomorúan de mosolyogva,
semmit sem tudva és sokmindent megjárva,
nem akarva azt gondolni:
"Vajon mit csinálhat?" .......

- külön élet ez -

Titokban sem átjárható, örökös nappali körforgás;
Tõled az írasba, az írásban Hozzád menekülve,
számûzve, nagyon éhesen......
Kirakat elõtt állva, vagy éppen mögötte - csak az üveg van középen,
egészen addig míg nem törik végre szét,
s a szilánkok közt Te nyúlsz felém...........
Nem akarlak megfosztani senkitõl és semmitõl - legyen
csak éjjeli, gyertyafényes kirakat - nekem minden hajnal
megmarad Melletted - ébren.

...attól az üvegfal még megmarad.....

Én meg csak mondom,hogy remélek de
nem mondom,hogy Rólad beszélek......
S megint jönnek a fények - a hajnali útrakelések,
keresztül az üres városon - mi lenyûgöz
de most mégsem érdekel, mert múlik a varázslat,veszik a csoda...
s elválunk abban maradva,hogy majd jelentkezünk.....

Soha nem akartam "sok" lenni - de persze megtettem,
kifogyhatatlan "ürügy" a módszerem - azt remélve,
hogy végre én is beállok a sorba.....
....aki kitört üveg mögül, szalad a végtelen városon át valami után,
ami hagyja megállni a tûnõ Idõt........
.......................................................................

A Hajnal tiszta...a lényeg,hogy legyen valakid,
aki táplálja a belõled fogyó erõt!
Így van ez jól,így lesz mindig;
beleremegni a Vágyba - akárhogyis...........