Versek...gondolatok...mindenről

Azt hiszed, a szeretet másokkal kapcsolatos élmény.
Elég, ha téged, őt, titeket, őket szereted. Magamat is szeretned kell.... DE Önmagad szeretetét nem téveszd össze az önzéssel, a hiúsággal és az egoizmussal....
... ha önmagaddal rossz viszonyban vagy (1óráig,napig,hétig...), senki szeretete, de még a szerelme sem ér el hozzád..... Nem esik jól neked,nem is tudnád viszonozni....hiszen a lelked nem mosolyog akkor...
Ha önmagukkal diszharmóniába vagyunk, az te "adásod" nem jut el hozzájuk.
Nem "veszik" a szereteted adását.....
Gondolj bele: lehangolt hegedűdet senki más, sem a másik hegedűs, sem az egész zenekar, de még a karmester sem tudja helyetted fölhangolni. Azt neked kell, különben összezavarod az egész muzsikát.
A világból ezerféle adás árad, de te - rádiós hasonlattal - csak azt fogod a sugárzásokból, amire a lelked rá van hangolva. A potméter ott van benned! Mindenre neked kell ráhangolódni, és abban a pillanatban, amikor belül ráállsz - mondjuk a "szép zene" hullámhosszára -, a szép muzsika egyszer csak hallhatóvá válik számodra.
Nem azért, mert véletlenül kifogtad az űrből, hanem mert belül már megteremtetted a megvalósulás feltételeit.
Ahogy a szép zenét is előbb érezed.... A szeretetre is rá kell hangolódnod. Nem úgy, hogy sóvárogsz és szenvedsz a hiányától, hanem úgy, hogy önmagaddal szeretetteljes, jó viszonyba kerülsz.
Nem a lelkeddel, mert az teli van olyan zűrös érzésekkel és gondolatokkal, amiket nem lehet szeretni. Hanem a benned lakó Igazi Éneddel. Őt kell szeretned. Ő már most is szeret téged - de te nem érzed. Nem is tudsz róla. Mert nincs ráhangolva a lényed.
Ha ez a hangolás egyszer sikerül, rájössz, hogy : "Senki sem szerethet téged, amíg önmagadat nem szereted....mert lehet, hogy szeret, de nem jut el hozzád.
Mert nem vagy ráhangolva.