Versek...gondolatok...mindenről

Van az úgy, hogy az emberlánya, bár mindennap belekukkant a blogjába, mégsem születik újabb bejegyzés. Egyszerűen nem megy. Lelki és fizikai oka is volt....meg volt olyan is, amikor inkább perzselő őrültségben vettem részt

Vajon hányan ábrándoznak őrültségnek tűnő dolgokról? ...egyáltalán ki határozza meg, hogy mi őrültség, és mi nem az?...lehet, hogy semmi sem őrültség, csak...van, hogy nem merjük bevallani, vagy inkább bevállalni, hogy mit is szeretnénk?!...és vajon, aki valamire azt mondja: őrültség (pejoratív értelemben), Ő nem vágyik hasonló - mások által természetesnek tartott - őrültségekre?!

Nem lenne jobb a valódi értékekre figyelni, amik elsősorban nem pénzben mérhetők, tehát abszolút nem kapcsolhatók a sznobizmushoz? Vajon mikor jön el, egyáltalán - eljön az az idő, amikor azok a számunkra fontos dolgok teret kaphatnak...és nem néznek ránk kikerekedett szemmel, értetlenül....

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell - ahhoz sivatag kell,
Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell - az élet hogyan fogy el." /Zorán/

Az elmúlt néhány évben sokmindent bejártam...Mennyet és Poklot...

DE ma már- a Jelenben szeretném értékelni azt, ami megadatik - nem a Jövőben siránkozni azon, hogy nem láttam.

Vannak dolgok, amiket nem lehet megtenni elméletben. Csak gyakorlat létezik.

Elméletben már léptem, belevágtam, nekiindultam, mégis egy helyben toporgok.

  ....megtettem gyakorlatban az első lépést.

Egy ígéretet tenni és remélni egy viszont-lépést.

....

mert ami gátol, csak a képzelet szüleménye ./?

Azt hiszed, a szeretet másokkal kapcsolatos élmény.
Elég, ha téged, őt, titeket, őket szereted. Magamat is szeretned kell.... DE Önmagad szeretetét nem téveszd össze az önzéssel, a hiúsággal és az egoizmussal....
... ha önmagaddal rossz viszonyban vagy (1óráig,napig,hétig...), senki szeretete, de még a szerelme sem ér el hozzád..... Nem esik jól neked,nem is tudnád viszonozni....hiszen a lelked nem mosolyog akkor...
Ha önmagukkal diszharmóniába vagyunk, az te "adásod" nem jut el hozzájuk.
Nem "veszik" a szereteted adását.....
Gondolj bele: lehangolt hegedűdet senki más, sem a másik hegedűs, sem az egész zenekar, de még a karmester sem tudja helyetted fölhangolni. Azt neked kell, különben összezavarod az egész muzsikát.
A világból ezerféle adás árad, de te - rádiós hasonlattal - csak azt fogod a sugárzásokból, amire a lelked rá van hangolva. A potméter ott van benned! Mindenre neked kell ráhangolódni, és abban a pillanatban, amikor belül ráállsz - mondjuk a "szép zene" hullámhosszára -, a szép muzsika egyszer csak hallhatóvá válik számodra.
Nem azért, mert véletlenül kifogtad az űrből, hanem mert belül már megteremtetted a megvalósulás feltételeit.
Ahogy a szép zenét is előbb érezed.... A szeretetre is rá kell hangolódnod. Nem úgy, hogy sóvárogsz és szenvedsz a hiányától, hanem úgy, hogy önmagaddal szeretetteljes, jó viszonyba kerülsz.
Nem a lelkeddel, mert az teli van olyan zűrös érzésekkel és gondolatokkal, amiket nem lehet szeretni. Hanem a benned lakó Igazi Éneddel. Őt kell szeretned. Ő már most is szeret téged - de te nem érzed. Nem is tudsz róla. Mert nincs ráhangolva a lényed.
Ha ez a hangolás egyszer sikerül, rájössz, hogy : "Senki sem szerethet téged, amíg önmagadat nem szereted....mert lehet, hogy szeret, de nem jut el hozzád.
Mert nem vagy ráhangolva.

A mesénk folyamán ültem,

s egy új érzést fütyültem.

Halkan belemártottam a szívem

és figyelrem,hogyan, milyen.....

...éreztem,hogy forr,elsodor;

hogy van szép mélye de van komor;

hogy néhol sekély - máshol egészen mély,

mégis egy csillogó rejtély.

Láttam amint hegynek felfelé folyik

s a vízesésnél szétporlik.

Gyémántként csillog a levegőn

majd tovább zúg a hegytetőn.

....csak folyt...folyt felfelé a víz....

s a számban az a furcsa íz,

orromban a pára dús illata súgta:

"ez csak egy pillanat".

- eszembe jutott ez csak egy mese,

szívemnek színes képzete -

Nézelődtem,napoztam ,fütyültem,

míg a mese folyamának a partján csücsültem....

Csendes este volt - magam maradtam
s az ég sötét felhõit néztem az ablakon át.....
Néma lett minden - vihar elõtti csend,
a szél az ágakról pár levelet lecsent.
..................Rád gondoltam.................

...a cseppek már kopogtak s a szívembe
borzasztó,furcsa érzést loptak,
az esõ csak zuhogott de a csend ...megmaradt
s meglepetést hozott, pillanatok alatt.
A felhõk mögül lassan , elõbújt a szép Hold;
méltóságos, tiszta - csodálatos kép volt.
Megfogott, bevallom..........

Nem érdekelt semmi, gyerünk kifelé
a Holdfénybe menni.
Ki is sétáltam a szabad levegõre,
gondoltam a Fénytõl kapok majd új erõre;
De mire kiértem, minden sötétben állt
- úgy tûnik a Holdfény nem engem várt -

...csak egy percig láttam - felejthetetlen volt....

Azalatt a perc alatt rendesen megáztam,
meleg este volt - egyedül én fáztam....

Szükségem van Rád,
Csendnek a Hangra;
Rád vár s Veled száll
kedvem a magasba...

Magyarázz! Mesélj!
Háborodj fel néha!
Kuncogj! Nevetgélj!
de ne maradj néma.

Törd meg a csendet
mi most körülvesz,
mint Szó a Csendben
az élet - Te lehetsz!

Kiabálj! Nevess!
-ha a némaság hallgat-
én vagyok a Csend
s Rád várok a Hangra....

....ha az élet oly múlandó,lehet - e a szerelem örökké tomboló...?

Nem tudom akarsz - e még úgy, mint az első éjszakán?                                       Szeretsz-e annyira,mint az első csók után?.......

Félek,hogy a varázs mi rátelepedett az első hetekre - elmúlt - s maradt a hétköznap szürke leellete....félek,hogy e fáradt lehellet elfújja a tüzet, mit szívemben az első érintés lobbantott fel......

Erős akarok lenni de most nem tudok, csak jár az agyam és gondolkodok:

  - vajon Te mit látsz bennem? -

Álmaid asszonyát?   

Talán egy elveszett kislányt?                                                        

Mi vagyok  én a szemedben?

Látsz-e meghitt házikót?                                                                                     

Látod-e az éjszaka "fullasztó" álmait?                                                                    

Látsz-e bennem egyáltalán valamit?

Talán csak legyintesz s mosolyogva mondod: "BOLOND".....

....igaz, Bolond vagyok -  ki azt hiszi elérheti a Napot s aholdról szedheti a csillagot...de a Bolond is tud szeretni; sőt jobban ,mint mások - mert a Bolond számára nincsennek Határok........

...törvény?

Mikor felnyíló ajkaidból átsugárzik az erõ
S,mint lezúduló lavina fut szívemben a vágy
Akkor érzem igazán az érzést, mit oly rég
éreztem már: Szeretlek!

Nap mint nap Rólad álmodom,
vágyom az újjabb találkozásra
s a pillanatra mikor egyszerre
mondhatjuk: Soha nem feledjük!

Soha nem feledjük azt a percet, melyen
kimondjuk a "boldogító Igent" ,
S azokat a perceket sem mikor
újjáéledünk - Gyermekeinkben!

...azé e vers ki megérti,
forró testem mért hevül,
ki a mélyben megtanít,
élni - emberül......

...az élet egy nagy kirakós játék;
mindenki csak keres, míg összeáll a kép.
Mindenki egy kis darabka,
Te is, én is látszunk rajta....

...a Sors - a dobozon a kép;
ha kirakod akkor lesz kész.
Ez a dolgod amíg csak élsz,
hogy részed legyen az egész......

....minden darab egy Ember;
számuk , mint a tenger.
Próbálgatod darabjait,
Fiúk - lányok tucatjait.....

...de csak az egyik illik hozzád;
VIGYÁZZ! - mert nagy a hasonlóság.
Jól válaszd ki életed darabját,
mert az adja meg a kép alapját...

...s ha elrontottad keresd újra;
forgasd jobbra is meg , balra.
S ha megtaláltad aki passzol,
akkor már csak Vele játszol......
 

...kívül van a Vágy - belül a Félelem,
kívül a Remény - belül a Reménytelen,
kívül szeretnek - belül utálnak,
kívül hívnak engem - belül várnak,
kívül Fény van - belül Sötét ragyog,
kívül van Mindenki - belül csak én vagyok......
 

....csak ezek a hajnalok maradtak........
Amikor egyedül de mégsem magamban,
se nem aludva, se nem ébren,
kicsit szomorúan de mosolyogva,
semmit sem tudva és sokmindent megjárva,
nem akarva azt gondolni:
"Vajon mit csinálhat?" .......

- külön élet ez -

Titokban sem átjárható, örökös nappali körforgás;
Tõled az írasba, az írásban Hozzád menekülve,
számûzve, nagyon éhesen......
Kirakat elõtt állva, vagy éppen mögötte - csak az üveg van középen,
egészen addig míg nem törik végre szét,
s a szilánkok közt Te nyúlsz felém...........
Nem akarlak megfosztani senkitõl és semmitõl - legyen
csak éjjeli, gyertyafényes kirakat - nekem minden hajnal
megmarad Melletted - ébren.

...attól az üvegfal még megmarad.....

Én meg csak mondom,hogy remélek de
nem mondom,hogy Rólad beszélek......
S megint jönnek a fények - a hajnali útrakelések,
keresztül az üres városon - mi lenyûgöz
de most mégsem érdekel, mert múlik a varázslat,veszik a csoda...
s elválunk abban maradva,hogy majd jelentkezünk.....

Soha nem akartam "sok" lenni - de persze megtettem,
kifogyhatatlan "ürügy" a módszerem - azt remélve,
hogy végre én is beállok a sorba.....
....aki kitört üveg mögül, szalad a végtelen városon át valami után,
ami hagyja megállni a tûnõ Idõt........
.......................................................................

A Hajnal tiszta...a lényeg,hogy legyen valakid,
aki táplálja a belõled fogyó erõt!
Így van ez jól,így lesz mindig;
beleremegni a Vágyba - akárhogyis...........

Hagyd múlni, mi múlni akar,
így fog újat hozni Neked.
Bármit hoz is, bárhogy zavar,
a réginél csak jobb lehet.

Jobb lesz - hisz már tudod -
a régi hogy lehetette volna jobb.

Ne búsulj ha megy egy Barát.
ha elhagy egy nagy Szerelem;
hisz viszi összes búját-baját,
de otthagyja mi kedves Neked.

Hagyd múlni ha múlni akar,
így fog újat hozbni Neked;
de durván s hamar ne dobj el
semmit/Senkit.......
...mert visszahozni nem lehet.....

- féktelen érzelem önti el a lelkem -
Akarom!
- de kimondani nem merem -

Álmaimban képek:

MÚLT
JELEN
JÖVÕ
REMÉNYEK

Félek, mert élek - talán tévedek.
INDULATOK
VÁGYAK

tombolnak bennem, melyek
"mérgezik" testem s a lelkem.

Látom ami látható - értem mi megérthetõ..
...s ha mégsem értem, majd megélem
s ha megéltem - akkor megértem........
NE KÉRDEZZ!
ÉREZZ!

A végén minden szép lesz - Szerintem......

 

...szeretném nézni - ahogyan ajkaid
a szavakat formálják,
szeretnék vétkezni - kiütni a hétköznapi normát;
szádat érinteni......lágyan....remegve.....

..testem s lelkem bûnben égve
ebben vétkes;
akarja a "bûnt" - melybe ajkaid csábítanák
s a lopott perceket, az édes ízeket melyeket.......

Csodálom a mélységet,
mintha fényjáték lenne;
Keresem tekinteted,
hogy lássam magam benne.

Még mindig érzem csókodat
megpihenni ajkamon,
tetsed heves fényét,
elillanni combomon.....

Szeretnék ellopni az évbõl egy napot;
csak Érted - csak Neked és magamnak.
Szeretném érzeni a tavasz illatát,
a nyári szellõ simogatását,
az õsz bágyadt sugarát,
a tél jeges fuvallatát...
Egyetlen nappá duzzadt percben
csak Érted, cak Veled.

Szeretném érzeni arcod melegét,
Veled lenni lélekben is;
egyetlen egyszer - csak egyetlen nap.
Látni mosolyodat mely csak nekem szól,
azt érezni,hogy csak engem ölelsz - mindent kizárva;
csak egyetlen egyszer - csak egyetlen nap.

Szeretném a Napot, a Holdat, a Csillagokat;
csak Érted lenni és önmagamnak.
Hátat fordítani a világnak - lerombolni a gátakat.....
Most szeretném látni arcodat
- akkor tudnám -
Te akarnád-e?
Egyetlen egyszer - egyetlen nap.....

...vágyom Rád - s ez a vágy vadul perzsel,
izgalmam nõ - minden eltetlt perccel,
Szemed csillog - szád lágyan rebben,
sóhajod felkorbácsoljka lelkem.....

.....zsibbadt tagjaimmal ölellek szorosan,
arcom hirteken vad lángra lobban,
vállamat válladnak feszítem,
ágyákod lassan enyémmel egyesíted...

....remegõ testemmel izzón olvadok,
látod rajtam - én isakarom,
csillogó szemmel pillantok szemedbe
s így súgom...................................

...azt hiszem itt az ideje a búcsúzásnak,
Te és én immár Barátként megyünk tovább,
csak a boldog percek emléke jelzi,hogy itt voltál.

...ezek az emlékek apró gyöngyszemek,
,elyek bennem élnek, melyet örökké hordozok.
Élnek amíg élek - halnak ha meghalok.

...de amíg én élekl - mindig fogom a kezed,
ha úgy érzed nincs erõd a folytatáshoz,
csak nézz rám s én segítek Neked.
Támasz leszek ha el akarsz esni,
zsebkendõ - könnyedet törölni,
csillag leszek mely a sötét éjszakában utat mutat,
mely elhiteti Veled újra , hogy a felhõk mögött
ragyog a Nap!
Azt nem ígérhetem,hogy mindig Veled leszek,de
lélekben hidd el fogom a két kezed.
Ébren és álmodban féltõn õrzöm léptedet,
tudva, hogy nem váltzozik semmi......
Veled leszek de mégis Nélküled.

...nem tudom hogyan szeresselek még?!

Adtam vulkánból kitörõ tüzes szenvedélyt,
hûvös-hideg szépségként hódításra vágyó szép reményt,
próbáltam szólni szép szavakkal - rímeked adni s tiszta hangokat,
leírni versem Neked, hogy édes csendjükkel is kifejezzem magam,
kínáltam testem ízeit gyönyörökbe szedve,
egyre jobban kiismerve - édesítve - Neked,
vagy éppen gondolatom magját, lelkem belsejét mutattam,
páncéltalan õszinteséggel, remegõ mondatokkal.

MINDENT, igazán mindent Neked akartam!

De.................nem tudom még hogyan szeresselek?!

Szabadon,függetlenül,végtelen, úttalan-utakon,
csillagok közt fényesen vagy bolondosan, szorosan,
kábítón, Tõled részegülve, lényed rabjává válva õrülten,
jövõbe látva vagy felhõtlenül, gátlástalanul élni a mának??????


Akarod egyáltalán, hogy szeresselek?!

Szeresselek, mint ki ,már csak percekig, órákig szerethet?
De szólj most Te - s mondd el mit tegyek!

Mit szeretnél a legjobban - hogyan szeresselek?!

...helytelenül szemléltem magam, minden
elmúló pillanatban.
Helytelenül vártam Rád - görcsösen,szorongva,
türelmetlen - én oktalan.
Bizalmat tápláltam minden tárgyhoz melyet
megérintett puha ujjad,
bizalmat tápláltam irántad is, pedig
nem maradt semmi ami utat mutatna ragaszkodásomnak....

Adtam újat, kedveset, szépet - engem Neked,
s adtam még sok mást is - mi sosem nyílt ki Benned.
Neked épült bennem új gondolat, új szeretet,
boldogság - egy sereggel.....

...de nincs mitõl félnem hisz többé nem bántom
magam Veled - de tudd maradt még belõled idebenn...
...nem felejtem azt a sok jót mit nekem adtál - de nem
kérek többet mert a jó is fáj.....mert nem õszinte..........

Egy szép napon "belé botlottam",
Rámnézett és megfogta a kezem,
szemembe nézett és kisfiúsan rám nevetett.

- hirtelen nem tudtam mit tegyek -

...ott állt mellettem - indulásra készen,
majd lassan átölelt...közelebb hajolt..
.....és megcsókolt......


Az elsõ csók mit Tõle kaptam.
- mintha egy lavina indult volna el -
Közelebb hajoltam és viszonoztam a csókot,
majd én is Vele indultam..................

Külön indultunk és mégis találkoztunk.
Egymásba rohantunk,mint kispatak és folyó.
Együtt dogog szívünk s veri a ritmust,
Boldogság ritmusát - jövõ emlék dalát.

Tiéd a jövõ - enyém a múlt...
...összeköt minket az ég és a föld....
Zsenge a lényed az enyém megélt,
olyanok vagyunk mint Nap és a Holdfény.

Nekem sötét a napsugár - Neked fényes a holdfény,
csillagok közt járunk a Göncöl szekerén.
Tiszta a lelked, mosolyod õszinte,
Te még a mában élsz - én a múltba tekintek.

Én tudok már szeretni - Te megtanulsz tisztelni.
Én láttam a folyót - Te a partjára léptél,
hegyeket másztam - Te virágot szedtél.

Idõ kerekét ha visszafordítanád....
Külön indulnánk de együtt távoznánk...

Menekülni a Semmibe.
Menekülni elõled.
...ez az amit tenni szeretnék,
csak menni - menni s nem nézni szét.....

Menekülni az újabb csalódás elõl.
Menekülni a szánó pillantások elõl.
...elbújni egy olyan helyen ahol senki sem ismer....

Menekülni az ismeretlenbe.
Menekülni még mindig elõled.
...a lehetetlent próbálnám meg
de ha tényleg muszály - megteszem....

Vak vagy !
..csak mész elõre s nem látsz - csak mész mellettem.....

Kedvellek ezt értsd meg...
Fogdd fel végre - és tiszteld az érzésem!

...hogy mikor történt már "nem tudom"
de,hogy megtörtént - jól tudom.
Lábaim remegtek, hangom elcsuklott
de érzetem - a szerelem hatalom.....


...nem akartam mást - csak Őt,
a Férfit aki "megalkotja" a Nőt.
S eljött az a csodálatos éj.
melyen valami ÉLT........

...hogy mennyi "veszély leselkedett rám,
csak így visszapillantva tudom már,
De akkor nem létezett veszély,
hisz hajtott s tombolt bennem a szenvedély....

...nem létezett gát mely buktatott volna,
nem létezett ajtó - mi bezárult volna,
minden nyitva állt előttem,
mint gyermekkoromban a meséskönyvem.....

...ott azon a csodálatos éjszakán,
testünk egymásba fonódván,
éreztem,hogy eggyé olvadunk s
abban a gyönyörű pillanatban
csak egymáséi vagyunk ...............

...mindenkinek vannak.
Néha jók, néha rosszak...
néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket,
néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket.
Néha úgy érzed, végre valóra válnak...
és néhányuknak csak rémálmok jutnak.
De nem számít, miről álmodsz, mikor eljő a reggel,
a valóság beférkőzik és az álmok eltűnnek.
Ne hagyd hogy így legyen!