Van az úgy, hogy az emberlánya, bár mindennap belekukkant a blogjába, mégsem születik újabb bejegyzés. Egyszerűen nem megy. Lelki és fizikai oka is volt....meg volt olyan is, amikor inkább perzselő őrültségben vettem részt
Vajon hányan ábrándoznak őrültségnek tűnő dolgokról? ...egyáltalán ki határozza meg, hogy mi őrültség, és mi nem az?...lehet, hogy semmi sem őrültség, csak...van, hogy nem merjük bevallani, vagy inkább bevállalni, hogy mit is szeretnénk?!...és vajon, aki valamire azt mondja: őrültség (pejoratív értelemben), Ő nem vágyik hasonló - mások által természetesnek tartott - őrültségekre?!
Nem lenne jobb a valódi értékekre figyelni, amik elsősorban nem pénzben mérhetők, tehát abszolút nem kapcsolhatók a sznobizmushoz? Vajon mikor jön el, egyáltalán - eljön az az idő, amikor azok a számunkra fontos dolgok teret kaphatnak...és nem néznek ránk kikerekedett szemmel, értetlenül....
"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell - ahhoz sivatag kell,
Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell - az élet hogyan fogy el." /Zorán/
Az elmúlt néhány évben sokmindent bejártam...Mennyet és Poklot...
DE ma már- a Jelenben szeretném értékelni azt, ami megadatik - nem a Jövőben siránkozni azon, hogy nem láttam.